2014. december 31., szerda

Januári Freebie

Ezzel a kis freebievel kívánok mindenkinek Boldog Új Évet.
Ha tetszik letöltés itt !

2014. december 30., kedd

BUÉK !



Happy New Year !

2014. december 21., vasárnap

Kárpótlás freebie

Sajnos a blogtrain nem úgy sikerült, ahogy máskor szokott. Ezért azoknak, akik csalódottan kattintgattak a megadott linkekre küldöm szeretettel.
Nem hittem volna, hogy még akad erre is időm, Igaz, még van mit csinálnom az ünnepekig, dehát amig az unokák alszanak.......... Szóval összeszedtem, ami még megmaradt és íme:
Remélem tetszeni fog. Ha igen, letöltés itt !

2014. december 13., szombat

Cewe blogtrain - Ragyogó Karácsony freebie

Indul a Ragyogó Karácsony elnevezésű blogtrain, aminek én is része vagyok. Az ünnepekig még letölthetitek a  sok szép készletet. Itt a teljes lista:

Welcome aboard the CEWE Blog Train. The theme is the Brillant Christmas.
Here is the list:


December 12. - Krysty - http://krystyscrapdesigns.blogspot.hu
December 13. - pufiindian - http://pufiindian.blogspot.hu
December 14. - aagassi - http://trezasoap.wordpress.com

December 16. - Minyu - http://kreativ-minyu.blogspot.hu

December 18. - Golya - http://keleplo.blogspot.hu
December 20. - krisssz - http://krisssz.blogspot.hu
December 23. - beszteri - http://www.aprotalpak.hu
December 24. - Mindenki


 





2014. december 11., csütörtök

Találtam egy érdekes blogot....................

Ha szeretsz olvasni és egy kicsit romantikus is vagy na és játszani is szeretnél az év utolsóelőtti napján, látogass el ide:


Még egy képet is felteszek, hogy felkeltsem a figyelmedet.
Gyertek játszani !

2014. december 10., szerda

Freebie - Grey Christmas

Azt hiszem ez lesz az utolsó előtti freebie ebben az évben. December 13,-án fogok még jelentkezni egy,- a Cewe által indított blogtrain- keretén belül. December 24,-én pedig felkerül az egész blogtrain a netre. Na ezt nem tudom, hogy fel tudom -e rakni akkor, vagy csak az ünnepek alatt, de igyekszem minnél előbb. Addig is..................

2014. december 9., kedd

Freebie tomorrow

Itt van egy kis előzetes a holnapi freebie-ből.
Remélem holnap visszatértek !



2014. december 5., péntek

Van-e Mikulás ?


Na ná, hogy van !  És remélem, hogy  ma éjszaka sem fog megfeledkezni rólam.

Tessék itt a bizonyíték !



 A Mikulás



A nőverem azt mondta,

hogy nincs is Mikulás.

Hiába pucolom ki a cipőmet

abba úgyis csak anya és apa

rakja bele a csomagot.

De én tudom, hogy nem

mond igazat a nővérem,

mert délután az utcán a szomszéd

lánnyal Elma-val kettőt is láttunk.

                                                    Ladislavss Tothersson

2014. december 3., szerda

Nincs furgon ? ! - és freebie


Nincs Furgon

Sok-sok esztendeje egyszer korgó gyomorral, üres zsebbel virradtunk a hálaadás napjára. Kopogtak. Kinyitottuk az ajtót, és egy férfi lépett be óriási élelmiszeres csomaggal, egy hatalmas pulykával, amihez még tepsit is mellékeltek. Nem hittünk a szemünknek.
- Ki maga és honnan jött? – csodálkozott apám.
- Egy barátjuk küldött – válaszolta az idegen – , aki tudja, hogy nélkülöznek, de visszautasítanák a közvetlen segítséget, ezért küldött engem. Kellemes ünnepeket!
- Nem, ezt nem fogadhatjuk el – szabódott apám.
- Pedig kénytelenek – felelte az ismeretlen férfi, sarkon fordult, és behúzta maga mögött az ajtót.
Ez az élmény maradandó hatást gyakorolt az életemre. Megfogadtam, hogy egyszer majd én is viszem annyira anyagilag, hogy másoknak ugyanígy segíthessek. Tizennyolc éves koromra kialakítottam a magam hálaadás napi rituáléját. Mivel szeretem a kötetlen megoldásokat, azt találtam ki, hogy egyszerűen bevásárolok egy vagy két család számára elegendő élelmiszert, azután küldöncnek öltözve felkeresem a legszegényebb környéket, és találomra becsöngetek valahova. Az ajándékba mindig elrejtettem egy levelet, amelyben leírtam gyerekkori élményemet. Beszámolómat az alábbi mondattal zártam: “Cserébe csak annyit kérek, hogy törekedjenek előbbre jutni, s egyszer ugyanezt cselekedjék valaki mással.” Számomra ez az évente ismétlődő szertartás nagyobb gyarapodást jelent minden pénznél, amit valaha kerestem.

Néhány éve újdonsült házasként New Yorkban ért a hálaadás napja. Feleségem búslakodott, amiért nem látogathatjuk meg a családunkat. Rendes körülmények között otthon tölti az ünnepeket, és amerikai szokás szerint elkezdi feldíszíteni a házat karácsonyra, most azonban a szállodában rekedtünk.
- Édesem, fenyőfa helyett miért nem öltöztetjük díszbe az életünket? – vigasztaltam, s elmeséltem neki, mit szoktam csinálni hálaadáskor. – Keressünk olyan helyet, ahol igazán értékelhetjük, amit elértünk, amire képesek vagyunk és amit valóban adhatunk. Gyerünk Harlembe!
A feleségem és az éppen társaságunkban lévő néhány üzletfelem nem lelkesedett túlságosan az ötletért.
- Rajta – unszoltam őket -, menjünk Harlembe, adjunk enni az éhezőknek! Nem a saját nevünkben adakozunk, mert az megalázó. Csak szállítók leszünk. Beszerzünk annyi élelmet, ami hat-hét családnak harminc napra elég. Megengedhetjük magunknak, hát tegyük is meg! Végül is nem a pulykaevésről szól a hálaadás napja, hanem erről: hálát adunk azért, amink van. Induljunk!
Mivel még egy rádióinterjú is várt rám, üzletfeleimet kértem meg, hogy először is kerítsenek egy furgont.
- Képtelenség – fogadtak a rossz hírrel, amikor a stúdióból visszatértem. – Egész New Yorkban nem lehet felhajtani egy fia furgont sem. A gépkocsikölcsönzők mindent kiadtak. Egyszerűen nincs furgon.
- Várjunk csak! – intettem őket. – Az a lényeg, hogy akarunk valamit, és meg is fogjuk valósítani! Cselekedni kell, és kész. Tele van a város furgonnal, csak nekünk nem jutott, hát gyerünk, és szerezzünk egyet!
- De már mindenhová telefonáltunk, és hiába – ellenkeztek.
- Ugyan már! Nézzetek le az utcára! Látjátok azt a sok furgont?
- Látjuk.
- Akkor gyerünk, szerezzünk meg egyet!
Először megkíséreltem kiállni az utcán közlekedő furgonok elé, de aznap megtanultam, hogy ilyen esetekben a New York-i sofőr nem fékez, hanem inkább a gázra lép.
Ezután a piros lámpánál próbálkoztunk. Odamentünk a veszteglő kocsikhoz, megkocogtattuk az ablakot, mire a vezető letekerte, és gyanakodva végigmért bennünket.
- Jó napot! – szólítottam meg. – Mivel hálaadás napja van, szeretnénk élelmet vinni Harlembe, a nélkülözőknek. Odafuvarozna minket?
A sofőr mindahányszor elfordította a fejét, őrült sietséggel felhúzta az ablakot, és szó nélkül elrobogott.
Végül módosítottunk a szövegen. Miután kopogásunkra leereszkedett az ablak, a következőt mondtuk:
- Ma van a hálaadás napja és szeretnénk segítséget nyújtani a hátrányos helyzetű családoknak. Volna szíves elvinni minket abba a hátrányos helyzetű körzetbe, amit kigondoltunk itt, New Yorkban?
Az új változat hatásosabbnak tűnt, de ez sem vált be. Erre elkezdtünk száz dollárt ajánlani a fuvarért. Ezzel már közelebb jutottunk a célhoz, de amint a sofőr meghallotta, hogy Harlembe készülünk, a fejét rázta, és faképnél hagyott.
Körülbelül két tucat esetben vallottunk kudarcot. Üzletfeleim már fel akarták adni a tervet, de én még győzködtem őket:
- A nagy számok törvénye alapján valakinek előbb utóbb igent kell mondania. Kisvártatva megjelent a tökéletes furgon. Azért tökéletes, mert a szokásosnál nagyobb lévén mindannyian beleférhettünk. Odasiettünk, kopogtattunk az ablakon, és érdeklődtünk a vezetőnél:
- Elvinne egy hátrányos helyzetű kerületbe? Száz dollárt fizetünk érte.
- Nem kell fizetniük – felelte a vezető. – Örömmel elviszem magukat. Ami azt illeti, meg tudom mutatni a város legelhanyagoltabb negyedeit – nyúlt az ülés mögé, és előhúzta a sapkáját. Ahogy feltette, szemembe ötlött a felirat “Üdvhadsereg”. A volánnál John Rondon kapitány ült, a dél-bronxi üdvhadsereg feje.
Ujjongva kászálódtunk fel a kocsira.
- Olyan helyekre viszem magukat, amelyekre nem is gondoltak – ígérte a parancsnok – , de áruljanak el valamit: miért találtak ki ilyesmit?
Elmeséltem neki a történetemet, és hogy azzal szeretném leróni hálámat mindazért, amim van, hogy valamit visszaadok belőle. Rondon kaputány olyan utcákba kalauzolt bennünket Dél Bronxban, amelyekhez képest Harlem Beverly Hillsnek tetszett. Először is megálltunk egy üzletnél, ahol felpakoltunk egy csomó élelmiszert, meg néhány kosarat, annyit, amennyi hét családnak harminc napra elég. Ezután elindultunk, hogy enni adjunk az embereknek. Olyan épületekben jártunk, ahol hatan vannak egy vizeletszagú szobában: önkényes lakásfoglalók villany és fűtés nélkül a tél küszöbén, patkányok és csótányok között. Lesujtó volt szembesülni a ténnyel, hogy itt élnek emberek, ugyanakkor felemelő élményt jelentett, hogy valamicskét jobbíthatunk a sorsukon.
Mindebből kitűnik, hogy bármit elérhetünk, ha elkötelezetten kitartunk mellette, és teszünk is érte. Efféle csodák naponta történnek – még olyan városokban is, ahol, “nincs furgon”.
(Anthony Robbins)
/ 2006-ban az ünnepekkor az általa alapított nonprofit szervezet már 2 millió embernek juttattott el élelmiszert 35 országban /


Kiváncsi lennék, hogy ma Magyarországon azok, akiknek hirtelen olyan nagyon jó lett, találnak-e megfelelő furgont. 

Mindegy is. Nekem,ha nincs is most furgonom, de van egy freebie-m. Mindazoknak, akik szeretik művelni ezt a műfajt.

2014. november 26., szerda

Freebie - Gold & Blue

Még mindig nincs igazán télies idő, pedig Katalin napján már nemegyszer volt hó.
Azért a Karácsony csak egyre közelebb van. A heti freebie szerda termése :

2014. november 25., kedd

2014. november 21., péntek

Digitális scrap

Végre csináltam egy oldalt. Örülök, mert sokáig nem tudtam csinálni. Azt hittem, végleg elvették a kedvem ettől a technikától. Dehát mások miatt miért kellene nekem lemondanom arról, ami sok éven át minden héten a külvilágot jelentette számomra. Mindegy ez nem érdekes. Itt az oldal, most ezt szeretem.

2014. november 19., szerda

Freebie- Winter & Time

Folytatom a freebie-k gyártását egyelőre. De csak addig, amíg meg nem érkeznek az unokáim.
Akkor egy időre elköszönök.
Ha tetszik vigyétek !

2014. november 18., kedd

2014. november 17., hétfő

Ilyeneket csinálok mostanában.....

Mostanában nem színes tintákról álmodom, hanem papirdobozokat gyártok ezerrel.
Senki ne kérdezze miért. Csak, mert szeretem csinálni.
Szóval ilyenek:


2014. november 16., vasárnap

Karlovy-Vary-i őszölés

Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legkedveltebb fürdőhelye volt Karlsbad a mai Karlovy Vary.
Na, hát ez nem véletlen. Csuda jó kis hely.

2014. november 11., kedd

Freebie - Nyomtathtó cimke karácsonyra


Szeretem ezt a stílust, bár úgy veszem észre, a többség vagy a színes /túl színes/ karácsonyi dolgokat szereti , vagy a régi, vintage képeslapok figuráit. De ezek nekem már unalmasak kicsit. Dehát lelke rajta mindenkinek.
Mindenesetre én teszek ki néhányat az erre járóknak. Tekintsétek ezt egy kis előzetes ajándéknak.




2014. november 5., szerda

Freebie - Hi everybody !

Mivel nincs munka kinn a kertben, több időm van a számítógép előtt üldögélni.
Ha tetszik, vigyed !

2014. október 30., csütörtök

Visszavonhatatlanul ősz....

Vége a szépkorú hölgyek nyarának . Az utolsó virágokat még elkaptam a kertben.
 
Arcába csapódott gyűrt falevelekkel
s véreres szemekkel
befordul utcánkba az első őszi reggel.
Zelk Zoltán

2014. október 29., szerda

Freebie

Volt egy pár elem, még tavalyról, és néhány papirt tettem hozzá. Az az igazság, hogy a Cewe hirdetett egy blogtraint karácsonyra és nem bírtam kihagyni./ Ez majd decemberben jön/.
Ahhoz keresgéltem ötleteket, vázlatokat, és közben összehoztam ezt a kis freebie-t.
Ha tetszik, vigyed !
                                                             Letöltés

2014. október 27., hétfő

Készülődés karácsonyra

Az ünnepekre való készülődést nem lehet elég korán elkezdeni. Tudom, hogy sokan vannak, akik "utálják " a nagy felhajtást , a korán meginduló kereskedelmi nyomulást, de én nem így vagyok ezzel. Ahogy először be kell gyújtani a cserépkályhába és elő kell vennem az illatmécsest, máris a karácsonyra gondolok, és átjárja a szívemet a régi gyerekkori karácsonyok melege.
Nem érdekel, hogy az ünnepet már csak ajándékozási mizériának tekintik, nekem ajándék nélkül is a legszebb szakasza az évnek. És a legeslegszebb része a készülődés.
Amikor még gyerekek voltunk, színes papirszalagból csináltunk láncot, ami végül sohasem került fel a karácsonyfára, mert csak elcsúfította volna, de olyan jó volt a nagy ebédlőasztal körül ülni vagdosni ragasztani  és közben ábrándozni az ajándékokról . Ahogy így visszagondolok, mindig szerettem valamit alkotni. Persze többször kevesebb sikerrel. Akkoriban még nem is volt nagy divat a kreatív hobby. Azt hiszem az üveges ragasztón és a krepp papiron kívül semmi sem volt, na persze és vatta. Ezekből lehetett télapót csinálni. Imádtam. Már december 6.-a  előtti héten találtunk itt ott elszórva egy- két szaloncukrot amit a Mikulás veszített el, mert nagyon tele volt a zsákja.
 Hát lehet, hogy nem  voltak ezek az évek ideálisnak mondhatók sok szempontból, de mindenesetre nem lettünk nagyon elkényeztetve ajándékkal és tényleg mindennek örültünk. Ki hiszi el ma, hogy Karácsonyra egyetlen egy szem narancsot hozott haza apánk ? Nem is volt jó, mert savanyú volt mint az istennyila, de ki merte volna ezt megmondani.

Mindegy ma már másképp van. Most is készülök a karácsonyra, szedegetem össze az ötleteket,díszítésre,ajándékra, sütésre-főzésre. Gondoltam, ide is felteszek néhány dolgot, hátha valaki idetéved.
Kis ajándékdoboz


Reményeim szerint a képre kattintva letölthető.
Így néz ki összeszerelve.


2014. április 12., szombat

Menni vagy maradni

A múlt hetekben a Cewe kihívásán a Quimby zenekar egy-egy számát "képesítettük". Nem kell mondanom, hogy remeknél remekebb oldalak születtek.  
Az én oldalam:
Fájdalmasan aktuális téma. Menni vagy maradni.Nem, nem tudom én sem a helyes választ.Vajon ha ma fiatal lennék elmennék, vagy visszatartana a félelem, vagy a család ? Mindenesetre álljon itt ellentételezésül, no meg figyelemfelkeltésül ez a vers,talán nem mindenki ismeri, de érdemes megismerni.



Kiss Judit Ágnes: Szó

 Hazádból, hogyha még bírod,
 Ne menj el, ó, magyar.
 Hogy menekülj, lesz mindig ok,
 És mindig, hogy maradj.
 Itt áldozat, s vajon mi ott?
 Bevándorló lehetsz,
 Nem tudhatod, végül melyik
 A súlyosabb kereszt.
 Ez a föld régóta ugar,
 Terméketlen, sivár,
 De van még , ki zenét szerez,
 És színházat csinál,
 Szeret és harcol semmiért,
 Mert másként nem tehet.
 Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
 S ők itt vannak veled.
 Lehet, hogy nem jön jobb soha,
 Ki itt él, mélyrepül.
 Megúszhatják a vétkesek,
 S te bűnhődsz vétlenül.
 Míg annyi jóval tele
 A másik serpenyő,
 Ha baj van, ki ne mentené,
 Ami még menthető?
 De itt van szükség rád nagyon,
 Sötétben lenni fény,
 Hogy fölemeld, ki megrogyott,
 És bátorítsd, ki fél.
 Maradj, mert meg kell védeni,
 Kinek nincs is hova,
 Legyen szegény, hajléktalan,
 Zsidó, meleg, roma,
 Vagy bárki más, aki alól
 Kihúzták a talajt.
 Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
 Ki hallja még a jajt.
 Ez frontvonal, ez harcmező,
 S még így is otthonod,
 Rád simul minden rég bejárt
 Tered, kamaszkorod.
 Taposhatnak röhögve mind
 Az összes elveden,
 De szétolvadnak a szavak
 Az anyanyelveden.
 Ne hidd, hogy semmi eszközöd,
 Fegyver vagy te magad,
 Mind különleges ügynök az,
 Ki mégis itt marad.
 Maradj, tövisnek bőr alatt,
 Ha bírod még, magyar,
 Légy viszkető seb, mit kéz
 Álmában is vakar.
 Itt áldás is, másutt csak egy
 Bevándorló lehetsz.
 Ki mondja meg, végül melyik
 A súlyosabb kereszt.

Én sírtam amikor elolvastam,mert annyira igaz.

2014. március 4., kedd

Dal a Cewe-n

Sajna a múlt héten nem tudtam részt venni a kihíváson, de most bepótoltam. Már hétfőn ugrásra készen ültem , azután mára kikristályosodott, hogy mi lesz a dal amit megscrappelek.
Egyik kedvencem, Leonard Cohen száma  lett a nyerő.
Itt a szöveg, mert a képen kevésbbé látható:

"Dance Me To The End Of Love"


Dance me to your beauty with a burning violin
Dance me through the panic 'til I'm gathered safely in
Lift me like an olive branch and be my homeward dove
Dance me to the end of love
Dance me to the end of love
Oh let me see your beauty when the witnesses are gone
Let me feel you moving like they do in Babylon
Show me slowly what I only know the limits of
Dance me to the end of love
Dance me to the end of love

Dance me to the wedding now, dance me on and on
Dance me very tenderly and dance me very long
We're both of us beneath our love, we're both of us above
Dance me to the end of love
Dance me to the end of love

Dance me to the children who are asking to be born
Dance me through the curtains that our kisses have outworn
Raise a tent of shelter now, though every thread is torn
Dance me to the end of love

Dance me to your beauty with a burning violin
Dance me through the panic till I'm gathered safely in
Touch me with your naked hand or touch me with your glove
Dance me to the end of love
Dance me to the end of love
Dance me to the end of love 
 
És itt a kép:
 
és itt a dal maga
Remélem  másoknak is tetszeni fog. Az csak hab a tortán, hogy pont ez a filmrészlet van a videón. Nagyon szerettem ezt a filmet.

2014. február 18., kedd

Cewe247.kihívás

A héten Margó kihívása az volt, hogy legyen a képen erdő vagy kert fákkal,madárral és valamilyen idézettel.Persze az eredeti oldal nehezen lenne utánozható, igazán finom mint egy lehellet.

Szeretem a fákat és a madarakat is. Megsirattam most télen egy kedves fámnak a kivágását a szomszédban, dehát életveszélyes volt. Amióta itt lakunk /36 éve/ figyeltem a lakóit. Volt itt sárgarigótól kezdve fakopáncsig minden. Most csak remélem, hogy, a közelben választanak nyári szállást. Itt lehetnének mindjárt a mi hatalmas cseresznyefáink, amik ugyan még csak 25 évesek de már elbírnának néhány fészket. Szóval a heti kihívás. Volt egy fotóm, amin a falu temploma van karácsony előtt havasesőben. Értékelhetetlen maga a kép, de én ma is érzem azt a hangulatot, amikor csináltam. Nem dobtam ki és most eljött az ő ideje.

A vers Kányádi Sándortól való, egyi kedvencem. Álljon itt teljes terjedelmében, mert annyira szép, hátha másnak is megtetszik.

Valaki jár a fák hegyén
   
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem


Ehhez nincs mit hozzátenni.

2014. február 12., szerda

Cewe 246.kihívás

Megint nagy bajban voltam, mert egyrészt lusta vagyok, mint a föld az ilyen finom technikai feladatokhoz, másrészt nincsenek fantasy elemeim, mert nem annyira művelem ezt a stílust.
Sokszor csodálkozom azon, hogy pici gyerekek fotóját valaki bevágja egy olyan fantasy háttérbe, mint egy sötét erdő.Ilyenkor a hideg is kiráz. Persze - De gustibus non est disputandum-mondja a művelt magyar, akiből egyre kevesebb van.
Mindenesetre én egy idegent kevertem bele ebbe a sejtelmes őszi tájba .


2014. február 5., szerda

Gyula télen

Réges rég nem voltam Gyulán, igazából úgy 39 éve, amikor is itt voltunk nászúton.
Hát érdekes így visszagondolni arra a nyaralásra, Kocsi nélkül, pénz nélkül..... szóval másképp.

Most a Hotel Gyulában voltunk, mindenkinek ajánlom. Főként azoknak, akik nem fogyóznak, mert remek a konyhájuk. Vagy a szakácsuk. Nekem sikerült a kín keservesen leadott karácsonyi kilóimat visszaszedni, pedig mindig salátás tányérba szedtem a főfogást is. Ez nem lett volna rossz megoldás-nem saját találmány-ha nem megyek a kis tányérral kétszer. Ez van.
Nem volt szerencsém a fényviszonyokkal, egész héten bazi nagy volt a szürkeség. Azért fotóztam. Ime:



A legfrisebb képek kapóra jöttek, éppen a szürkesége miatt választottam az Almássy kastély képét a heti Cewe kihívásra. Ugyanis olyat kellett csinálni, amilyet nem szoktunk. Nos én a legkevésbé a minimál stílust kedvelem és művelem. Az biztos, hogy aki minimálban szépet alkot, az nagyon tud.
Az életben híve vagyok a kevesebb több mondásnak, de a scrapbookban kárpótolom magam.
A heti kihívásra ezt készítettem:
A vers egyik kedvencem, sajnos jellemző is rám.

2014. január 30., csütörtök

Freebie

Telelés alatt született ez a kis freebie. Fogadjátok szeretettel.

Látszik, hogy nőnek az unokák......

Igen, ebből adódik, hogy újra tudok egy kicsit scrapbookozni. Na meg abból, hogy tél van és mostmár hó is.
Eddig is figyelemmel kísértem a Cewe oldalát, mert mindig tanultam valami újat, amit majd ki tudja mikor, de még felhasználok. Mostanában már egyszer-egyszer oldalt is csinálok.
Ez volt a múlt heti:

A feladat az volt, hogy  jókívánságot fogalmazzunk meg.Tudom, hogy sokan nem szeretik a  Valentin-napot, mert valami idegen, nyálas ünnepnek tartják, ami csak a kereskedőknek jó.
Na de ki mondta, hogy Valentin napon venni kell valamit ?  Gondolom vacsorázni csak kell és akkor lehet egy kicsit romantikusabbá tenni az estét esetleg akár egy melegszendviccsel is a szokásos hideg
vacsora helyett néhány gyertyával. És fogadom, hogy egy normális pasi se megy tönkre egy szál virágtól. Na mindegy, szerintem minden alkalmat meg kell ragadni, hogy elmondjuk a másiknak szeretlek.

A heti feladat nagyon nehéznek tűnt és az is volt. Képregényt kellett csinálni. Nem csak technikailag
munkás, de ehhez valamiféle sorozat fotóra kellett szert tenni. Szerencsére , ha nem is én csináltam, de hozzájutottam ehhez a sorozathoz, amin a legkisebb unokám flörtöl a kis barátjával egy játszóházban.



2014. január 17., péntek

Cewe242

Új kihívás. Ki gondolná, hogy a fekete-fehér +max. 1 szín olyan nehéz lesz. Hát az volt !
Rendesen megkínlódtam vele, majdnem feladtam, de azután rájöttem, hogy hiszen ez lenne az egész dolog lényege. Mármint az, hogy olyat csinálj, amit nem szoktál. Nos ez lett:


Tényleg volt egy ilyen pillanat, Dánia legészakibb csücskén Skagen-nál az Északi tenger partján.
Ma sem tudom megindokolni, mi a csodáért mentünk 1900 km-t oda kocsival, de mondhatom nem bántam meg. Nagyon különleges élmény volt.  Ezek az északi országok annyira mások, mint mi és a környezetünk. Az ember tényleg érezheti magát egy kicsit a világ végén. Nos kikerestem a térképet a Wikipédiáról:

Ott ültünk a piros pontnál minden este a naplementét várva. Szép emlék. Akkor még nem gondoltam, hogy néhány év múlva még ennél is északabbra utazom az unokámat segíteni a világra. Hiába az élet csupa meglepetés


2014. január 10., péntek

Újra Cewe





 A Cewe heti kihívására készült oldalam, kedvenceim közé tartozó svéd gyerekverssel. Bár ezek szerintem nem annyira a gyerekeknek szólnak, semmint a gyereklelkű felnőtteknek, akik még valami csoda folytán emlékeznek arra, mit éreztek gyerekkorukban.





Itt a vers:


Ingrid Sjöstrand: Mikor sötétedni kezd


Mikor sötétedni kezd,
akkor jó sétálni.
Járom az utcát,
belesek az ablakokon.
Az emberek odabenn
úgy mozognak az ablak mögött,
mint halak az akváriumban,
ha felgyújtjuk benne a lámpát.

Mikor egész sötét lesz,
jó beúszni
a saját akváriumomba.
Valaki mondja: Szervusz.
Hol jártál?
És felelek: Csak úgy sétáltam.

És arra gondolok, hogy most én is
hal vagyok a kivilágított tartályban,
és azokra gondolok, akik belesnek,
akiknek nincs fénytartályuk,
ahol melegedjenek.
Mind a rókákra és a nyulakra,
az otthontalan macskákra
és emberekre.

2014. január 8., szerda

Hogy mik vannak....

Nem voltam szószátyár az utóbbi időben. Komolyabb dolgaim is akadtak, mint a blogolás. Persze sokszor eszembe jutott, hogy erről és arról is lenne véleményem, de manapság minden sikamlós témának tűnik, s lehet ezt megalkuvásnak, vagy gyávaságnak nevezni, de inkább megtartöm magamnak a füstölgéseimet. Legfeljebb drága  Apukát fárasztom vele, Ő pedig már 39 éve edződik az örökös mormogásomon. Azért jó néha írni, bár olvasni könnyebb.
Feltéve persze, ha az embernek nem egy gyógyszer használati útmutatója az olvasmánya. Az unokák karácsonyi emlékként itthagytak egy kis vírust, amit feltűnően rosszul abszolváltam. Lehet, hogy fáradok ?  Szóval, antibiotikumot kaptam,- s mivel a doktornő felhívta a figyelmemet, hogy ez egy új gyógyszer, csak egy negyedet vegyek be belőle először- gondosan elolvastam az elolvasandókat. A papír több volt a dobozban ,mint a gyógyszer.

Ilyen dumák vannak benne:

A gyógyszer szedése előtt beszéljen kezelőorvosával, ha Ön.....bla bla ....bal

- ha  Ön vagy időskorú
-ha Ön vagy bárki a családban hosszú QT szakasszal születettt
- ha Ön miaszténia gráviszban szenved

Most mi van ?????

Édes még a lehetséges mellékhatások:

Ritka (1000 beteg közül legfeljebb egyet érinthet)

Az inak és inszalagok fájdalma és gyulladása, melyek szakadáshoz vezethetnek. Leggyakrabban az Achilles ín érintett.


Még szerencse ! Ezt én mondom.

hát még leírhatnám, hogy az egyéb mellékhatások között szerepel olyan, mint máj vagy hasnyálmirigygyulladás, homályos látás,halláskárosodás. tovább is van mondjam még ?

Mára ennyi ! Remélem mindenki egészséges, vagyha nem vakon bízik az orvosában és nem olvas feölöslegesen használati útmutatót gyógyszerekhez.