Nem érdekel, hogy az ünnepet már csak ajándékozási mizériának tekintik, nekem ajándék nélkül is a legszebb szakasza az évnek. És a legeslegszebb része a készülődés.
Amikor még gyerekek voltunk, színes papirszalagból csináltunk láncot, ami végül sohasem került fel a karácsonyfára, mert csak elcsúfította volna, de olyan jó volt a nagy ebédlőasztal körül ülni vagdosni ragasztani és közben ábrándozni az ajándékokról . Ahogy így visszagondolok, mindig szerettem valamit alkotni. Persze többször kevesebb sikerrel. Akkoriban még nem is volt nagy divat a kreatív hobby. Azt hiszem az üveges ragasztón és a krepp papiron kívül semmi sem volt, na persze és vatta. Ezekből lehetett télapót csinálni. Imádtam. Már december 6.-a előtti héten találtunk itt ott elszórva egy- két szaloncukrot amit a Mikulás veszített el, mert nagyon tele volt a zsákja.
Hát lehet, hogy nem voltak ezek az évek ideálisnak mondhatók sok szempontból, de mindenesetre nem lettünk nagyon elkényeztetve ajándékkal és tényleg mindennek örültünk. Ki hiszi el ma, hogy Karácsonyra egyetlen egy szem narancsot hozott haza apánk ? Nem is volt jó, mert savanyú volt mint az istennyila, de ki merte volna ezt megmondani.
Mindegy ma már másképp van. Most is készülök a karácsonyra, szedegetem össze az ötleteket,díszítésre,ajándékra, sütésre-főzésre. Gondoltam, ide is felteszek néhány dolgot, hátha valaki idetéved.
Kis ajándékdoboz |
Így néz ki összeszerelve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése