2014. február 18., kedd

Cewe247.kihívás

A héten Margó kihívása az volt, hogy legyen a képen erdő vagy kert fákkal,madárral és valamilyen idézettel.Persze az eredeti oldal nehezen lenne utánozható, igazán finom mint egy lehellet.

Szeretem a fákat és a madarakat is. Megsirattam most télen egy kedves fámnak a kivágását a szomszédban, dehát életveszélyes volt. Amióta itt lakunk /36 éve/ figyeltem a lakóit. Volt itt sárgarigótól kezdve fakopáncsig minden. Most csak remélem, hogy, a közelben választanak nyári szállást. Itt lehetnének mindjárt a mi hatalmas cseresznyefáink, amik ugyan még csak 25 évesek de már elbírnának néhány fészket. Szóval a heti kihívás. Volt egy fotóm, amin a falu temploma van karácsony előtt havasesőben. Értékelhetetlen maga a kép, de én ma is érzem azt a hangulatot, amikor csináltam. Nem dobtam ki és most eljött az ő ideje.

A vers Kányádi Sándortól való, egyi kedvencem. Álljon itt teljes terjedelmében, mert annyira szép, hátha másnak is megtetszik.

Valaki jár a fák hegyén
   
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem


Ehhez nincs mit hozzátenni.

2014. február 12., szerda

Cewe 246.kihívás

Megint nagy bajban voltam, mert egyrészt lusta vagyok, mint a föld az ilyen finom technikai feladatokhoz, másrészt nincsenek fantasy elemeim, mert nem annyira művelem ezt a stílust.
Sokszor csodálkozom azon, hogy pici gyerekek fotóját valaki bevágja egy olyan fantasy háttérbe, mint egy sötét erdő.Ilyenkor a hideg is kiráz. Persze - De gustibus non est disputandum-mondja a művelt magyar, akiből egyre kevesebb van.
Mindenesetre én egy idegent kevertem bele ebbe a sejtelmes őszi tájba .


2014. február 5., szerda

Gyula télen

Réges rég nem voltam Gyulán, igazából úgy 39 éve, amikor is itt voltunk nászúton.
Hát érdekes így visszagondolni arra a nyaralásra, Kocsi nélkül, pénz nélkül..... szóval másképp.

Most a Hotel Gyulában voltunk, mindenkinek ajánlom. Főként azoknak, akik nem fogyóznak, mert remek a konyhájuk. Vagy a szakácsuk. Nekem sikerült a kín keservesen leadott karácsonyi kilóimat visszaszedni, pedig mindig salátás tányérba szedtem a főfogást is. Ez nem lett volna rossz megoldás-nem saját találmány-ha nem megyek a kis tányérral kétszer. Ez van.
Nem volt szerencsém a fényviszonyokkal, egész héten bazi nagy volt a szürkeség. Azért fotóztam. Ime:



A legfrisebb képek kapóra jöttek, éppen a szürkesége miatt választottam az Almássy kastély képét a heti Cewe kihívásra. Ugyanis olyat kellett csinálni, amilyet nem szoktunk. Nos én a legkevésbé a minimál stílust kedvelem és művelem. Az biztos, hogy aki minimálban szépet alkot, az nagyon tud.
Az életben híve vagyok a kevesebb több mondásnak, de a scrapbookban kárpótolom magam.
A heti kihívásra ezt készítettem:
A vers egyik kedvencem, sajnos jellemző is rám.