Szeretem a fákat és a madarakat is. Megsirattam most télen egy kedves fámnak a kivágását a szomszédban, dehát életveszélyes volt. Amióta itt lakunk /36 éve/ figyeltem a lakóit. Volt itt sárgarigótól kezdve fakopáncsig minden. Most csak remélem, hogy, a közelben választanak nyári szállást. Itt lehetnének mindjárt a mi hatalmas cseresznyefáink, amik ugyan még csak 25 évesek de már elbírnának néhány fészket. Szóval a heti kihívás. Volt egy fotóm, amin a falu temploma van karácsony előtt havasesőben. Értékelhetetlen maga a kép, de én ma is érzem azt a hangulatot, amikor csináltam. Nem dobtam ki és most eljött az ő ideje.
Valaki jár a fák hegyén
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
Ehhez nincs mit hozzátenni.
1 megjegyzés:
Tudta a fotód, hogy egyszer igen mély érzelmeket tudsz belevarázsolni, átadva azt sokunknak!!! KÖszönöm!! ... és a vers is szerintem sokunkat megérintett!!!♥
Megjegyzés küldése