2011. október 31., hétfő

Emlékezés halottainkra

Csendben, ezzel az általam készített képeslappal emlékezem a halottaimra. Holnap este mindenkiért egy-egy mécsest gyújtok  az ablakomba. 

2011. október 24., hétfő

Októberi mélabú...........

Mint korábban már írtam egyszer, nagy kedvencem Varró Dániel. Találtam egy olyan versét ami a mostani esős időkre éppen jó.

ŐSZI SZONETT                                                   Varró Dániel

Fölkél a nap, az asztalon fanyúl.
Várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,
de október van, nyirkos és sötét,
az Úr kihörpölé arany sörét.

Arany sörét kihörpölé az Úr,
várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,
de október van, undok és vizes,
az asztalon fanyúl, leszáll az est.

Leszáll az est, az asztalon levél,
azt írja, vártalak, hova levél?
Várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,

az asztalon pohár, levél, fanyúl.
Október van, se fény, se árpalé,
arany sörét az Úr kihörpölé



És hozzá egy mai fotó.

2011. október 20., csütörtök

Kicsit megkésve érkeztem BEEDEE blogjához, ahol egy csodálatos freebie várt.
A többiek már frissebbek voltak, mert jó néhány klassz oldal született belőle.
Nekem tetszik a stílusa, ajánlom Nektek is ha még nem láttátok. http://beedeescrap.blogspot.com/2011/10/little-piece-of-blue-freebie.html.
Én ez az oldalt csináltam, imádtam a kékjeit. Biztosan fel fogom használni a többit is szép lassan. Köszi mégegyszer !

2011. október 8., szombat

Visszajöttem.......

Vége a nyárnak és az utazgatásoknak is, legalábbis egyelőre.
Hoztam Nektek egy aranyos történetet, aminek Tolmezzo-ban voltam szemtanúja.
Ezen a szép szeptemberi vasárnapon Tolmezzo-ban  jótékonysági vásárt rendeztek a városka főterén. Volt ott a világon minden , a gyerekek a saját kis játékaikat árulták, de voltak akik saját sütésű gyümölcstortát hoztak. A tér sarkában zene szólt, hát oda-mentünk mi is. Akkor kezdett el egy fiatal pár argentín tangót táncolni:


Nagyon szépen táncoltak, de nekem inkább ez az idős hölgy tűnt fel a tér sarkában 
aki szemmel láthatólag nagyon élvezte az előadást:
És akkor megtörtént a csoda. Először nem is értettem mi van. Valaki odament a műsorvezetőhöz és ő valami olyasmit mondott, hogy itt van körünkben valaki, aki korábban a városka valcerkirálynője volt, és azt kéri tisztelje meg egy tánc erejéig. Odament és felkérte ezt a kopott ruhás, befáslizott lábú öreg nénit, aki egyetlen pillanat alatt szállt vissza évtizedeket az időben.
A keringő hangjai betöltötték az egész főteret, halálos csend volt. Amikor elhallgatott a zene és meghajoltak, jó olasz szokás szerint bolydult fel a főtér, csak úgy zengett a taps és a bravo, bravo!
Nem tudom másokat is ennyire megérintett-e ez az eset, de abban biztos vagyok ennek az idős embernek nagyon nagy örömet szereztek.
El tudjátok ezt képzelni nálunk?