Le vagyok lassulva...

Nem nagy kedvem van mostanában "alkotni", pedig tudom, hogy jót tenne, ha mégis nekilátnék. Hihetetlen sok probléma leküzdésében segít egy olyan hobbí, mint pl. a scrapbook. De most valahogy olyan üresnek érzem magam, nincsenek ötleteim, amit csinálok rossz.                                                                             Azért egy szomorú apropóból kellett csinálnom egy oldalt, bár ez amolyan belső kényszer volt csak.
A családunk egy távoli nagyon kedves hölgytagját veszítette el a napokban , 90 éves korában. Ő Osloban élt és amikor tavaly karácsonykor meghívtuk egy esküvői vacsorára,nem hozakodott elő a korával ,a téllel és egyebekkel. Egyetlen kérdése volt : -Kisestélyi vagy nagyestélyi ?-
A La Meridien-ben volt megszállva, lent vártuk a hallban, mindannyian a jó magyar szokásnak megfelelően majdnem talpig feketében. A Nagyi lejött egy tűzpiros csipkeruhában, ugyanolyan színűre volt lakkozva a körme és ehhez passzolt a szájrúzsa is. Hozzá egy fekete szőrmekepp. Csoda jól nézett ki.
Azután látta, hogy itt mindenki sötét ruhát vett fel, felment és átöltözött.

Az Ő emlékére csináltam ezt az oldalt. Nyugodjék békében !
Az oldalhoz felhasználtam a Digital Scrapbokk Place  DeliciousMoments készletéből a hátteret és a virágokat, HappyScrap Champagne készletéből a keretet,YAYA-tól az órát.

Tanultam valamit...........

Állandóan keresem a tutorialokat a neten, találok is sokat,de általában túl bonyolultan vannak leírva, vagy ami még rosszabb /nekem/ angolul. Most egy egyszerű de jól használható dolgot láttam. Ki lehet emelni valamit ami lényeges , a többit fedje jótékony homály.Tessék:

Szóval, ha valakit érdekel itt megtalálja érthetően leírva:http://www.digiretus.hu/tippek/cikkiro.php?SORSZAM=368&

Bad-Gasteini fotók

Ausztriába mindig szívesen megyek, tisztaság, virágok, kedves emberek. Tessék megnézni:

                                                 

Cewe 60.kihívása

Újfent egy izgalmas kihívás. Rossz fotóból hozz ki valami jót ! Röviden ennyi. Hát rossz fotóm van doszt, de most igazán nem izgatott fel egyik sem.

Ellenben épp most csináltam egy képet, amiről eleve tudtam, hogy nem lehet jó. Üvegen keresztül fotóztam egy régi fénykép felnagyított változatát. De annyira szeretem a régi képeslapokat és bíztam benne, hogy valahogy meg tudom berhelni. Ilyen volt:

Azután ilyen lett:

Eredetileg csak képeslapot akartam belőle csinálni, de azután jött a kihívás.

 Egy Mucha képet vágtam ki az oldalhoz, mivel a hely szelleméhez illik a szecessziós kép. A szállodák többsége még a 19.században  épült és Bad-Ishl-hez hasonlóan az osztrák udvar kedvelt pihenőhelye volt.
Mostanra veszített egy kicsit a régi fényből, de azért nagyon szép hely. Csináltam egy csomó fotót, érdemes erre eljönni.
Az összes megjelenítése

Fiús oldal - a Cewe 56.kihívása

Nem könnyű, nem könnyű! Eleve le sem szoktam fiús dolgokat tölteni. Nem szeretem a macsós dolgokat a macsókat még kevésbé.No de azért nem adtam fel, mert akinek van fia, annak azért csak nem szabad meghátrálni, hiszen még azok is csinálnak oldalt biztosan akiknek nincs. Szóval találtam egy fotót, ami eleve nem komoly, mert szeretem, ha az oldalban van valami, ami kicsit humoros. Legalább az oldalaimban legyen kis humor.....ha már bennem nincs. Szerencsére megtaláltam ezt a bájos bari pajtást, aki mint navigátor foglal oldalt helyet. Így lett teljes az oldal.
Két hátteret is felhasználtam Krissz-től és a jó kis fém szögecses betűk is Tőle vannak. A cetliféle a betűk alatt Efie's Design, a bari Zelinka.

Elvis Presley Are You Lonesome Tonight, Fantastic Video!

Noémi /Kolibri/ kihívása a Scrapbook. hu-n

Egy kiváló ötlet. A mi dalunk címmel indult egy kihívás. A lényeg: a legkedvesebb dal, ami sokat jelent valamiért. Nekem az egyik legkedvesebb énekesem Elvis Presley, gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Főként a lassú számait szeretem, mert azok az ifjú koromra emlékeztetnek. A kedvenc : ARE YOU LONESOME TONIGHT. Az én korosztályom talán még emlékszik a vasárnap délutáni össztáncra. Így hívták akkor a disco-t.
A mi kis városunkban ez a művházban volt. ott szilajkodtunk délután 5-től este10-ig.
Hát én nem voltam egy kimondottan felkapott csaj, ezért csak ritkán jártam oda. Szóval ott ment a lassúzás erre a számra. Persze akkor fogalmunk sem volt a szöveg mibenlétéről, mindazonáltal, ha oroszul énekeltek volna azt sem értjük, pedig akkor azt tanultunk. Ma már nem azért szeretem ezt a számot, mint akkor, de azért a szívem csücskében van.

És ez lett az oldal: