2010. július 27., kedd

Le vagyok lassulva...

Nem nagy kedvem van mostanában "alkotni", pedig tudom, hogy jót tenne, ha mégis nekilátnék. Hihetetlen sok probléma leküzdésében segít egy olyan hobbí, mint pl. a scrapbook. De most valahogy olyan üresnek érzem magam, nincsenek ötleteim, amit csinálok rossz.                                                                             Azért egy szomorú apropóból kellett csinálnom egy oldalt, bár ez amolyan belső kényszer volt csak.
A családunk egy távoli nagyon kedves hölgytagját veszítette el a napokban , 90 éves korában. Ő Osloban élt és amikor tavaly karácsonykor meghívtuk egy esküvői vacsorára,nem hozakodott elő a korával ,a téllel és egyebekkel. Egyetlen kérdése volt : -Kisestélyi vagy nagyestélyi ?-
A La Meridien-ben volt megszállva, lent vártuk a hallban, mindannyian a jó magyar szokásnak megfelelően majdnem talpig feketében. A Nagyi lejött egy tűzpiros csipkeruhában, ugyanolyan színűre volt lakkozva a körme és ehhez passzolt a szájrúzsa is. Hozzá egy fekete szőrmekepp. Csoda jól nézett ki.
Azután látta, hogy itt mindenki sötét ruhát vett fel, felment és átöltözött.
Az Ő emlékére csináltam ezt az oldalt. Nyugodjék békében !
Az oldalhoz felhasználtam a Digital Scrapbokk Place  DeliciousMoments készletéből a hátteret és a virágokat, HappyScrap Champagne készletéből a keretet,YAYA-tól az órát.

4 megjegyzés:

Juma írta...

A bejegyzésed annyira képszerű volt, hogy magam előtt láttam a jelenetet és olyan belső mosoly volt bennem, annyira "bájosnak" láttam az egészet!!
Úgy gondolom, az oldalad méltó Nagyihoz, aki még 90 évesen is igazi "hölgy" volt!
Együttérző szeretettel gondolok Rád!
(Azt az érzést is ismerem, amikor napokig a digi sem segít! Nem adhatjuk fel!!
Szeretném már, ha végre ismét együtt lennénk a CEWE-n. Van még öt napod!!! Várlak!!!!!!!!!!!!!)

Christine írta...

Részvétem.
Szeretem az itteni idős emberekben azt hogy a kor előre haladtával nem irják le magukat. Tudnak és akarnak is jó és teljes életet élni. Ahogy leirtad ez a hölgy is ilyen volt. Jó hogy ismerhetted.

Juma írta...

Merre vagy? Már csak egy napod van!!!!!

Puzsi írta...

Nekem is hiányzol ám! Bár látom a hozzászólásaidból, hogy benézel azért. Gyere naaa és alkoss újra Nekünk valami finomságos gyönyörűséges oldalt. Olyat amit csak Te tudsz. Olyat mint például ez. Amúgy csatlakozom Jumához, én is láttam az egészet magam előtt (remélem azért a lakkot nem mosta le...) Imádom az ilyen hölgyeket, szeretnék majd én is ilyen lenni. És tudom, hogy most nehéz Neked, és ilyenkor nehéz nekünk is vigasztalókat írni, úgy, hogy ne legyen sablonos, de alkosd ki magadból a bánatod. Gyere cewe-zni, nagyon várunk!