de igazoltan voltam távol. Annak ellenére, hogy időzítettem a bejegyzést nem jelent meg , valamit elcsináltam,vagy nem csináltam meg rendesen, sajnálom. Remélem, azért meg fogjátok találni mindannyian.
Már reggel korán el kellett indulnunk, mert az ország másik felében volt az unokánk keresztelője.
Este csak 6 óra után hazaérve vettem észre, hogy nem jelent meg a bejegyzésem. Azóta, azért kaptam néhány kedves kommentet, ami azt jelenti, a kitartóbbak visszajöttek. Köszönöm mindenkinek !
Tessék itt a bizonyíték, a drága gyermek beöltözve a nagymamival:
Egy érdekes dolog történt, a keresztelőn túl. Az ünnepi ebédet egy közeli étteremben rendeltük, meg, ahol rajtunk kívül egy másik társaság egy 50 éves házassági évfordulót ünnepelt. Mint minden ilyenfajta ebéden marad jócskán a tálakon és ezt a vendéglátó becsomagoltatja, majd szétosztja a vendégeknek, hogy éhen ne haljanak hazáig. Amikor Pestre értünk észrevettük, hogy egyikünk sem hozta el a két tálcányi sültet.
Ahogy egymáson keresgéljük, mondja a nagypapa, ő látta, hogy a másik társaság azt is elvitte. No ebben maradtunk. Mi hazajöttünk, és éppen befejeztük a vacsit, amikor szól a férjem mobilja. A z 50 éves házasságát ünneplő hölgy telefonált, szégyenkezve, kérte az elnézést, hogy most vették észre , miszerint a két tálca nem az övék. Kérdezi, hova hozhatják ? Hol lakunk ?
A férjem nevetve mondta, hogy mintegy 350 km-nyire. Jó étvágyat kívántunk, és még 50 évet.
Ezt csak azért írtam le, hogy lássátok ilyen is van. Ez a hölgy nem átallotta kinyomozni a férjem telefonszámát, és felhívni ismeretlenül, nem tudva, nem-e egy bunkó fogja letolni a tévedésért. Jó érzéssel feküdtem le. Szóval így is lehetne élni ?!
5 megjegyzés:
Évám, többszörösen is örültem a bejegyzésednek!! Az csak természetes, hogy nem hagyjuk nálad a készleted - gyönyörű megint-! A másik- pedig a gyönyörűséges kis unokád!!! Nagyon jó volt látni a fotót, szépek vagytok!
A harmadik, amitől az ember manapság már igen meghatódik, az a történeted! Szerintem mindkét család mosolyogva hajtotta tegnap álomra a fejét. .. és a mosolyból most mi is kaptunk!:-) Köszönöm!
De szépek vagytok így együtt! :)
Ritkák és ezért nagyon értékesek ezek az események a mai világban. :-)
Nagyon édes a fotó Rólatok, mekkorát nőtt ez a csöppség! :-)
Természetesen én is szeretném majd a készletedet! :-)
Igen így is lehet.
Kár, hogy ez a különleges és nem a rosszra kapjuk fel a fejünket. Jó volna, ha jóra változna ez a világ...
Szépek vagytok, egy szép napon!
Megjegyzés küldése