2014. február 18., kedd

Cewe247.kihívás

A héten Margó kihívása az volt, hogy legyen a képen erdő vagy kert fákkal,madárral és valamilyen idézettel.Persze az eredeti oldal nehezen lenne utánozható, igazán finom mint egy lehellet.

Szeretem a fákat és a madarakat is. Megsirattam most télen egy kedves fámnak a kivágását a szomszédban, dehát életveszélyes volt. Amióta itt lakunk /36 éve/ figyeltem a lakóit. Volt itt sárgarigótól kezdve fakopáncsig minden. Most csak remélem, hogy, a közelben választanak nyári szállást. Itt lehetnének mindjárt a mi hatalmas cseresznyefáink, amik ugyan még csak 25 évesek de már elbírnának néhány fészket. Szóval a heti kihívás. Volt egy fotóm, amin a falu temploma van karácsony előtt havasesőben. Értékelhetetlen maga a kép, de én ma is érzem azt a hangulatot, amikor csináltam. Nem dobtam ki és most eljött az ő ideje.

A vers Kányádi Sándortól való, egyi kedvencem. Álljon itt teljes terjedelmében, mert annyira szép, hátha másnak is megtetszik.

Valaki jár a fák hegyén
   
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem


Ehhez nincs mit hozzátenni.

1 megjegyzés:

Margó írta...

Tudta a fotód, hogy egyszer igen mély érzelmeket tudsz belevarázsolni, átadva azt sokunknak!!! KÖszönöm!! ... és a vers is szerintem sokunkat megérintett!!!♥