Lázár Balázs
Égi pákász
Takáts Gyula emlékére
Drangalag dermedt teliholdja,
Mint sápadt kavics az éji tóban,
S ha csillaghínárba húzza súlya,
Hullámokat vet a Nincsben a Van
Hullámokat vet és felkavarja
A mindenség-mélyből ami volt,
Körkörös az emlékezet partja,
Mit CSu-Fu valaha bekóborolt.
És ezüst hálóval, mint egy égi pákász,
Gyűjti már örökké a fönti láp kincseit
S megremeg berek, zsombék és csalit,
Ahogy felfénylik a túlon-túli táj,
Ha egy Mostot az onnanból ide kihalász.........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése