2010. április 24., szombat

A képhez a vers...

Lázár Balázs

       Égi pákász
                           Takáts Gyula emlékére

Drangalag dermedt teliholdja,
Mint sápadt kavics az éji tóban,
S ha csillaghínárba húzza súlya,
Hullámokat vet a Nincsben a Van

Hullámokat vet és felkavarja
A mindenség-mélyből ami volt,
Körkörös az emlékezet partja,
Mit CSu-Fu valaha bekóborolt.

És ezüst hálóval, mint egy égi pákász,
Gyűjti már örökké a fönti láp kincseit
S megremeg berek, zsombék és csalit,
Ahogy felfénylik a túlon-túli táj,
Ha egy Mostot az onnanból ide kihalász.........

Nincsenek megjegyzések: