Cewe 99. kihívás

A költészet napjáról szól ez a kihívás. Kinek mit jelent, milyen vers vagy versek jutnak eszébe az embernek ebben a verseknek igazán nem kedvező világban. Egy kicsit elgondolkodtam ezen, hogy miért is nem olvasunk általában verseket. Lehet, hogy van akit még a kötelező verstanulás riasztott el, de van akit a modern versek egyike másika. Petőfit, Adyt József Attilát még csak csak ismerik - bár én emlékszem még arra a kétségbeejtő Tv műsorra, aminek az volt a címe, hogy " Keressük Petőfit",-de ki olvas Zelk Zoltánt vagy Áprily Lajost ?
A maiakról nem is beszélve. Nos, hát nekem van a mai fiatalok között egy nagy kedvencem : Varró Dániel.
Nagyon érdekes, hogy jutottam el Hozzá.
Egyszer egy kedves ismerősömnek,- akivel együtt jártunk németórára ,- névnapi meglepiként Goethe: A vándor éji dala című kis rövid versikéjét ahány fordításban megtaláltam összeszedtem. Benne volt természetesen az eredeti is és a bónusz, az utolsó oldal az ő saját fordításának a helye volt. Nos, ezt a verset lefordította Varró Dániel is. Álljon itt a vers Kosztolányi és Varró fordításában:

Vándor éji dala     Kosztolányi Dezső

A szikla-tetőn
tompa csönd.
Elhal remegőn
odafönt
a szél lehellete is.
madárka se rebben a fák bogára,
várj, nemsokára
pihensz te is.



Vándor éji dala     Varró Dániel
A gyermekeknek szóló változat

Minden orom
Csupa öröm
A lombokon,
A lömbökön
Szél szól: lihi!
Madárdaltól nem zeng az erdő.
Örvendj, tekergő:
Itt a pihi.

A felnőtteknek

A hegytetőn fent
Nyugi van.
Csak a szél böffent
Sutyiban
A fák közt, de slussz.
A madárkák kussolnak a fákon.
Belőled is barátom,
Kifogy a szusz.

Kell hozzá egy fajta fiatalos csintalanság, hogy finoman fejezzem ki magam, de ezzel fogott meg. Azután már kerestem a verseit. És mindezt most azért mondtam el, mert az e heti kihívásra az ő versét használtam fel a drága kis unokám képe mellé.