Már nagyon régóta terveztem egy oldalt csinálni drága nagyanyánk emlékére. Úgy emlékszem, hogy február közepe táján volt a születésnapja. Azért nem tudom pontosan, mert Ő szeretett észrevétlen maradni közöttünk, sohasem helyezte magát előtérbe. Mindig Ő ünnepelt bennünket, és sajnos mi csak ritkán Őt. Minél idősebb vagyok, annál többször jut eszembe, mennyi mindennel tartoztunk volna Neki. Már több mint 30 éve nincs velünk, de még mindig élénken élnek bennem a szavai. Szégyellem, hogy akkor amikor még lett volna alkalmam, nem mondtam el, mennyire szeretem. Azt hiszem sokunknak vannak ilyen adósságai. Ne mulassz el megcsókolni egy ráncos arcot vagy kezet. Tedd meg ameddig teheted.
Mörjike blogjáról töltöttem le a levendulás készletét , http://morjike-scrap.blogspot.com/ az Ő elemeit használtam főként, valamint Kubivet és a LAITHAs design elemeit.
2 megjegyzés:
Nagyon szép oldalt készítettél a nagyid emlékére és nagyon meghatóak a soraid. Bizony jobban kéne figyelnünk az idős szeretteinkre és nem elrohanni az életet.
Köszönöm, hogy használtad a készletemet! :)
Milyen szép gondolat! Megyek is, felhívom az én ráncos kezű nagyimat :-)
Megjegyzés küldése