Ha valaki elolvasná az utóbbi oldalhoz tartozó bejegyzést, látná, hogy egy drága lélek a németórára való készülésre buzdítana a továbbiakban. Szerencsémre a kritikus olvasó az én drága kicsi fiam Kuwaitból, aki már ötéves korában is azzal a felkiáltással ült le a vasárnapi ebédhez hogy,- nézzük ehető -e ?-.
Az azóta eltelt majd három évtized csak finomított a stílusán. Szerencsére a családom többi tagja inkább biztat.
1 megjegyzés:
Egyetértek az előttem szólóval.
Megjegyzés küldése