Fogalmam sincs miért jár az eszemben állandóan ez a vers ,/ Berzsenyi Dániel: A közelítő tél / de tény, hogy itt motoszkál ahogy kinn járok a kertben, vagy a parkokban. Pedig nem mondhatnám, hogy szép emlékek kötődnek hozzá, mivel életem első és egyetlen irodalom egyesét kaptam érte, mivel elfelejtettem megtanulni.Még most is látom magam a katedra előtt állva, ahogy erőlködöm, no de hiába. Néhány fotót csináltam a verseléses motoszkálás közepette arról, hogyan közelít a tél manapság.
|
Yacht kikötő Keszthely |
|
Festetics kastély parkja Keszthely |
|
Hévíz |
|
Hévíz |
|
Balatoni nádas |
Nos és néhány késői virág, akik még bíznak.
Álljon itt végül a versből a legszebb versszak:
"Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész."
5 megjegyzés:
Nagyon klassz fotók, és persze a vers is szép:)
Gyönyörű fotók!!! Azta... :) Ezek egy duplaoldalba kívánkoznak :) Annak ellenére, hogy elfelejtetted megtanulni a verset, az a klassz, hogy mégis eszedbejut, mindenféle erölködés nélkül. Szép vers, szeretem a nyelvezetét :)
Imádom nézni a gyönyörű fotóidat!!! Megérintően szépek!
Fúúúú! Csodás képek! Következtetés: csodás fotós vagy!
(az irodalmi műveltségedről nem is beszélve, egyes ide vagy oda)
Köszönöm én is a képes tájékoztatót :)
Megjegyzés küldése