Cewe 76. kihívás

Nos, ez nagyon szomorkásra sikeredett, a galériában szebbnél szebb oldalak, de egyik szomorúbb, mint a másik. Persze a Halottak napján mit várhat az ember. Emlékezünk. Van aki erre az egy napra veszi fel a méltóságteljes gyász álarcát és van, aki egy pillanatra sem felejt. Mindig ott van hátul valahol az agyában a kínzó lelkifurdalás, hogy nem tett meg mindent, hogy valamit elmulasztott, amit már sohasem lesz alkalma jóvátenni.

Itt van az oldalam:

A fotón a nagymamám, akinek nagyon sokat köszönhetek.
/Felhasználtam Yaya hátterét és Krissz WA-ját/