Nagyon izgalmas volt ismét a cewe-n a kihívás. Nekem azért is, mert én a névjegykártyáimat mindig nagyon egyszerűre terveztem. Soha nem tettem pl.fényképet vagy grafikát rá. Az ATC / Artist Traiding Card/ izgatott, mert régóta nézegettem, de nem mertem belefogni, mert azokon az oldalakon ahol lehet ezeket a kis kártyákat látni azt tapasztaltam, hogy nagyon feszes a kis kártyák tervezése. Sokkal kisebb a felület amin el kell valamit mondani. Nem beszélve arról, hogy ezek többsége azért igazi művészi munka. Azután ennek kapcsán elgondolkodtam , amit valamelyik kedves scrap-társam blogján olvastam, hogy van-e értelme ennek a hobbynak. Persze tudom, hogy a hobbyban nem kell értelmet keresni, mert akkor nem hobby. Azért ha valaki csinál valamit, még ha nem művészi érték is az, jól esik a figyelem a dícséret az elismerés.
Én személy szerint nem panaszkodhatok, mert a családomnak tetszik amit csinálok, sok dicséretet kapok, főleg Apukától, ami azért mindig tovább lendít. De ahogy nézegetem időnként a halmozódó albumokat és a betelő DVD-ket elfog a kétség. Vajon én is el fogom tüzelni halálom előtt mindet, mint ahogy szegény Mami tette ?
No, de félre bú ! Remélem ráérek még ezen gondolkodni. Addig is megmutatom, mit csináltam a hétre.
A legkedvesebb designer-emtől
Gunhild Storeide-től vannak az elemek.
Az igazság az, hogy több változatot is csináltam, mielőtt a fenti mellett döntöttem, de azért ez a másik is tetszik. Nagyon szeretem ezeket a rozsdabarna - arany színeket, de valahogy úgy éreztem, ez névjegykártyának már nem jó, ATC-nek meg még nem elég jó. Ez csak úgy kiszaladt a kezemből.
Jó lesz még egyszer valamire. A fotón egy számomra teljesen ismeretlen angol színésznő van, aki Jane Austen
Emma-jának egy változatában játszik, de nem a főszereplő.
Hát egy kicsit megdolgoztam a fotót, nem tagadom, lehet, hogy a tulaj sem ismerne rá.
A keret szintén
Gunhild Storeide-é.
