GINÁL MÁTYÁS
ŐSZI VILÁG
(Mami gondolataihoz)
Mosolyog az ősz a tájra
Köröskörül színes pára
Elárvult a messzi síkság
Minden szelíd szomorúság
Darvak húznak fönn valahol
Nagy távolban vonat lohol
S a véghetetlen táj felett
Néhány fehér felhő lebeg
Délutánján az időnek
Sorvad ereje a fénynek
Nappal ballag távolodik
Égbolt kékje halványodik
Szélein a tág vidéknek
Füstös avartüzek égnek
S eltévedt szél messze
kerget
Avarfüstös leveleket
Alkonyodik: összeborul
Árnyak búja egymásra hull
Hulló levél társához ér
Búcsúzkodik nyárról mesél
Duruzsolnak szendergő fák
Halkan moccan itt-ott egy ág
Bokrok is megzizzennek még
Érett bogyó hull szanaszét
Napkorong már elenyészett
Láng tengere semmivé lett
Bevackol még a vadvilág
S elalszik az őszi világ
Érkezik majd hűvös pára
Harmatot hoz fűre-fára
Köd is leszáll pár órára
Fátylat hoz az elmúlásra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése