Az idén is eljött a Mikulás, -ez volt a hét témája.-, de nálunk pillanatnyilag nincsenek kis gyerekek akik olyan édesen tudnak örülni. Azért mi is odalopjuk egymás cipőjébe a csomagocskát, de az azért más. Abból azért nem igazán érdemes oldalt fabrikálni.
Volt egyszer egy nagyon jó történet Mikuláskor. de akkor még nem fotóztam így nincsenek dokumentumok.
A fiam akkor volt elsőéves és az ország másik végébe járt főiskolára, amit szívből utált. Szerettem volna egy kis vidámságot csempészni az életébe a közelgő vizsgaidőszak előtt. Feladtam Neki egy csomagot Mikulásra, de feladónak nem a magam nevét írtam, hanem azt, hogy Mick Ulasch. No és valami fals címet, de már nem emlékszem pontosan mit. Hát arra nem számítottam, hogy a fiam mivel angolos volt nem úgy olvasta össze a nevet, ahogy kellett, hanem MájkAles-nek. Ezt ugye utólag mesélte , hogy állt sorba a postán a csomagért és közben azon eszelt, ki a bánat ez a májkales, amikor egyszerre csak fény gyulladt a megfelelő helyen. Persze elkezdett nevetni, mindenki csak lesett, hogy mi a baja. Ne mondjam, azonnal tudta azt is ki küldte.
Szóval itt a heti oldalam, amin a villachi templom tornya látszik gyönyörű karácsonyi fényfűzéresőben.
A Mikulás már távozóban /Kubivet készletéből/.
4 megjegyzés:
Ötletes és gyönyörű! :)
Igen ötletes és hangulatos.
Látod, én már a második alkalommal nem tudok indulni cewen, mert már nálunk sincs kisgyerek, nincs nagy hajcihő :) Bár a lányom itthon volt, kapott is ajándékokat tőlem, jajizé, a Mikulástól, fotó egy sem készült.
Te nagyon ötletesen és szépségesen dolgoztad fel ezt a témát is, cuki a távozó Télapós oldalad :DDD
Nagyon hangulatos az oldalad! A történetet meg végig rötyögtem! Köszönöm az élményt!!!
Megjegyzés küldése