2014. október 30., csütörtök

Visszavonhatatlanul ősz....

Vége a szépkorú hölgyek nyarának . Az utolsó virágokat még elkaptam a kertben.
 
Arcába csapódott gyűrt falevelekkel
s véreres szemekkel
befordul utcánkba az első őszi reggel.
Zelk Zoltán

2014. október 29., szerda

Freebie

Volt egy pár elem, még tavalyról, és néhány papirt tettem hozzá. Az az igazság, hogy a Cewe hirdetett egy blogtraint karácsonyra és nem bírtam kihagyni./ Ez majd decemberben jön/.
Ahhoz keresgéltem ötleteket, vázlatokat, és közben összehoztam ezt a kis freebie-t.
Ha tetszik, vigyed !
                                                             Letöltés

2014. október 27., hétfő

Készülődés karácsonyra

Az ünnepekre való készülődést nem lehet elég korán elkezdeni. Tudom, hogy sokan vannak, akik "utálják " a nagy felhajtást , a korán meginduló kereskedelmi nyomulást, de én nem így vagyok ezzel. Ahogy először be kell gyújtani a cserépkályhába és elő kell vennem az illatmécsest, máris a karácsonyra gondolok, és átjárja a szívemet a régi gyerekkori karácsonyok melege.
Nem érdekel, hogy az ünnepet már csak ajándékozási mizériának tekintik, nekem ajándék nélkül is a legszebb szakasza az évnek. És a legeslegszebb része a készülődés.
Amikor még gyerekek voltunk, színes papirszalagból csináltunk láncot, ami végül sohasem került fel a karácsonyfára, mert csak elcsúfította volna, de olyan jó volt a nagy ebédlőasztal körül ülni vagdosni ragasztani  és közben ábrándozni az ajándékokról . Ahogy így visszagondolok, mindig szerettem valamit alkotni. Persze többször kevesebb sikerrel. Akkoriban még nem is volt nagy divat a kreatív hobby. Azt hiszem az üveges ragasztón és a krepp papiron kívül semmi sem volt, na persze és vatta. Ezekből lehetett télapót csinálni. Imádtam. Már december 6.-a  előtti héten találtunk itt ott elszórva egy- két szaloncukrot amit a Mikulás veszített el, mert nagyon tele volt a zsákja.
 Hát lehet, hogy nem  voltak ezek az évek ideálisnak mondhatók sok szempontból, de mindenesetre nem lettünk nagyon elkényeztetve ajándékkal és tényleg mindennek örültünk. Ki hiszi el ma, hogy Karácsonyra egyetlen egy szem narancsot hozott haza apánk ? Nem is volt jó, mert savanyú volt mint az istennyila, de ki merte volna ezt megmondani.

Mindegy ma már másképp van. Most is készülök a karácsonyra, szedegetem össze az ötleteket,díszítésre,ajándékra, sütésre-főzésre. Gondoltam, ide is felteszek néhány dolgot, hátha valaki idetéved.
Kis ajándékdoboz


Reményeim szerint a képre kattintva letölthető.
Így néz ki összeszerelve.


2014. április 12., szombat

Menni vagy maradni

A múlt hetekben a Cewe kihívásán a Quimby zenekar egy-egy számát "képesítettük". Nem kell mondanom, hogy remeknél remekebb oldalak születtek.  
Az én oldalam:
Fájdalmasan aktuális téma. Menni vagy maradni.Nem, nem tudom én sem a helyes választ.Vajon ha ma fiatal lennék elmennék, vagy visszatartana a félelem, vagy a család ? Mindenesetre álljon itt ellentételezésül, no meg figyelemfelkeltésül ez a vers,talán nem mindenki ismeri, de érdemes megismerni.



Kiss Judit Ágnes: Szó

 Hazádból, hogyha még bírod,
 Ne menj el, ó, magyar.
 Hogy menekülj, lesz mindig ok,
 És mindig, hogy maradj.
 Itt áldozat, s vajon mi ott?
 Bevándorló lehetsz,
 Nem tudhatod, végül melyik
 A súlyosabb kereszt.
 Ez a föld régóta ugar,
 Terméketlen, sivár,
 De van még , ki zenét szerez,
 És színházat csinál,
 Szeret és harcol semmiért,
 Mert másként nem tehet.
 Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
 S ők itt vannak veled.
 Lehet, hogy nem jön jobb soha,
 Ki itt él, mélyrepül.
 Megúszhatják a vétkesek,
 S te bűnhődsz vétlenül.
 Míg annyi jóval tele
 A másik serpenyő,
 Ha baj van, ki ne mentené,
 Ami még menthető?
 De itt van szükség rád nagyon,
 Sötétben lenni fény,
 Hogy fölemeld, ki megrogyott,
 És bátorítsd, ki fél.
 Maradj, mert meg kell védeni,
 Kinek nincs is hova,
 Legyen szegény, hajléktalan,
 Zsidó, meleg, roma,
 Vagy bárki más, aki alól
 Kihúzták a talajt.
 Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
 Ki hallja még a jajt.
 Ez frontvonal, ez harcmező,
 S még így is otthonod,
 Rád simul minden rég bejárt
 Tered, kamaszkorod.
 Taposhatnak röhögve mind
 Az összes elveden,
 De szétolvadnak a szavak
 Az anyanyelveden.
 Ne hidd, hogy semmi eszközöd,
 Fegyver vagy te magad,
 Mind különleges ügynök az,
 Ki mégis itt marad.
 Maradj, tövisnek bőr alatt,
 Ha bírod még, magyar,
 Légy viszkető seb, mit kéz
 Álmában is vakar.
 Itt áldás is, másutt csak egy
 Bevándorló lehetsz.
 Ki mondja meg, végül melyik
 A súlyosabb kereszt.

Én sírtam amikor elolvastam,mert annyira igaz.

2014. március 4., kedd

Dal a Cewe-n

Sajna a múlt héten nem tudtam részt venni a kihíváson, de most bepótoltam. Már hétfőn ugrásra készen ültem , azután mára kikristályosodott, hogy mi lesz a dal amit megscrappelek.
Egyik kedvencem, Leonard Cohen száma  lett a nyerő.
Itt a szöveg, mert a képen kevésbbé látható:

"Dance Me To The End Of Love"


Dance me to your beauty with a burning violin
Dance me through the panic 'til I'm gathered safely in
Lift me like an olive branch and be my homeward dove
Dance me to the end of love
Dance me to the end of love
Oh let me see your beauty when the witnesses are gone
Let me feel you moving like they do in Babylon
Show me slowly what I only know the limits of
Dance me to the end of love
Dance me to the end of love

Dance me to the wedding now, dance me on and on
Dance me very tenderly and dance me very long
We're both of us beneath our love, we're both of us above
Dance me to the end of love
Dance me to the end of love

Dance me to the children who are asking to be born
Dance me through the curtains that our kisses have outworn
Raise a tent of shelter now, though every thread is torn
Dance me to the end of love

Dance me to your beauty with a burning violin
Dance me through the panic till I'm gathered safely in
Touch me with your naked hand or touch me with your glove
Dance me to the end of love
Dance me to the end of love
Dance me to the end of love 
 
És itt a kép:
 
és itt a dal maga
Remélem  másoknak is tetszeni fog. Az csak hab a tortán, hogy pont ez a filmrészlet van a videón. Nagyon szerettem ezt a filmet.

2014. február 18., kedd

Cewe247.kihívás

A héten Margó kihívása az volt, hogy legyen a képen erdő vagy kert fákkal,madárral és valamilyen idézettel.Persze az eredeti oldal nehezen lenne utánozható, igazán finom mint egy lehellet.

Szeretem a fákat és a madarakat is. Megsirattam most télen egy kedves fámnak a kivágását a szomszédban, dehát életveszélyes volt. Amióta itt lakunk /36 éve/ figyeltem a lakóit. Volt itt sárgarigótól kezdve fakopáncsig minden. Most csak remélem, hogy, a közelben választanak nyári szállást. Itt lehetnének mindjárt a mi hatalmas cseresznyefáink, amik ugyan még csak 25 évesek de már elbírnának néhány fészket. Szóval a heti kihívás. Volt egy fotóm, amin a falu temploma van karácsony előtt havasesőben. Értékelhetetlen maga a kép, de én ma is érzem azt a hangulatot, amikor csináltam. Nem dobtam ki és most eljött az ő ideje.

A vers Kányádi Sándortól való, egyi kedvencem. Álljon itt teljes terjedelmében, mert annyira szép, hátha másnak is megtetszik.

Valaki jár a fák hegyén
   
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem


Ehhez nincs mit hozzátenni.

2014. február 12., szerda

Cewe 246.kihívás

Megint nagy bajban voltam, mert egyrészt lusta vagyok, mint a föld az ilyen finom technikai feladatokhoz, másrészt nincsenek fantasy elemeim, mert nem annyira művelem ezt a stílust.
Sokszor csodálkozom azon, hogy pici gyerekek fotóját valaki bevágja egy olyan fantasy háttérbe, mint egy sötét erdő.Ilyenkor a hideg is kiráz. Persze - De gustibus non est disputandum-mondja a művelt magyar, akiből egyre kevesebb van.
Mindenesetre én egy idegent kevertem bele ebbe a sejtelmes őszi tájba .