2014. április 12., szombat

Menni vagy maradni

A múlt hetekben a Cewe kihívásán a Quimby zenekar egy-egy számát "képesítettük". Nem kell mondanom, hogy remeknél remekebb oldalak születtek.  
Az én oldalam:
Fájdalmasan aktuális téma. Menni vagy maradni.Nem, nem tudom én sem a helyes választ.Vajon ha ma fiatal lennék elmennék, vagy visszatartana a félelem, vagy a család ? Mindenesetre álljon itt ellentételezésül, no meg figyelemfelkeltésül ez a vers,talán nem mindenki ismeri, de érdemes megismerni.



Kiss Judit Ágnes: Szó

 Hazádból, hogyha még bírod,
 Ne menj el, ó, magyar.
 Hogy menekülj, lesz mindig ok,
 És mindig, hogy maradj.
 Itt áldozat, s vajon mi ott?
 Bevándorló lehetsz,
 Nem tudhatod, végül melyik
 A súlyosabb kereszt.
 Ez a föld régóta ugar,
 Terméketlen, sivár,
 De van még , ki zenét szerez,
 És színházat csinál,
 Szeret és harcol semmiért,
 Mert másként nem tehet.
 Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
 S ők itt vannak veled.
 Lehet, hogy nem jön jobb soha,
 Ki itt él, mélyrepül.
 Megúszhatják a vétkesek,
 S te bűnhődsz vétlenül.
 Míg annyi jóval tele
 A másik serpenyő,
 Ha baj van, ki ne mentené,
 Ami még menthető?
 De itt van szükség rád nagyon,
 Sötétben lenni fény,
 Hogy fölemeld, ki megrogyott,
 És bátorítsd, ki fél.
 Maradj, mert meg kell védeni,
 Kinek nincs is hova,
 Legyen szegény, hajléktalan,
 Zsidó, meleg, roma,
 Vagy bárki más, aki alól
 Kihúzták a talajt.
 Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
 Ki hallja még a jajt.
 Ez frontvonal, ez harcmező,
 S még így is otthonod,
 Rád simul minden rég bejárt
 Tered, kamaszkorod.
 Taposhatnak röhögve mind
 Az összes elveden,
 De szétolvadnak a szavak
 Az anyanyelveden.
 Ne hidd, hogy semmi eszközöd,
 Fegyver vagy te magad,
 Mind különleges ügynök az,
 Ki mégis itt marad.
 Maradj, tövisnek bőr alatt,
 Ha bírod még, magyar,
 Légy viszkető seb, mit kéz
 Álmában is vakar.
 Itt áldás is, másutt csak egy
 Bevándorló lehetsz.
 Ki mondja meg, végül melyik
 A súlyosabb kereszt.

Én sírtam amikor elolvastam,mert annyira igaz.

2014. március 4., kedd

Dal a Cewe-n

Sajna a múlt héten nem tudtam részt venni a kihíváson, de most bepótoltam. Már hétfőn ugrásra készen ültem , azután mára kikristályosodott, hogy mi lesz a dal amit megscrappelek.
Egyik kedvencem, Leonard Cohen száma  lett a nyerő.
Itt a szöveg, mert a képen kevésbbé látható:

"Dance Me To The End Of Love"


Dance me to your beauty with a burning violin
Dance me through the panic 'til I'm gathered safely in
Lift me like an olive branch and be my homeward dove
Dance me to the end of love
Dance me to the end of love
Oh let me see your beauty when the witnesses are gone
Let me feel you moving like they do in Babylon
Show me slowly what I only know the limits of
Dance me to the end of love
Dance me to the end of love

Dance me to the wedding now, dance me on and on
Dance me very tenderly and dance me very long
We're both of us beneath our love, we're both of us above
Dance me to the end of love
Dance me to the end of love

Dance me to the children who are asking to be born
Dance me through the curtains that our kisses have outworn
Raise a tent of shelter now, though every thread is torn
Dance me to the end of love

Dance me to your beauty with a burning violin
Dance me through the panic till I'm gathered safely in
Touch me with your naked hand or touch me with your glove
Dance me to the end of love
Dance me to the end of love
Dance me to the end of love 
 
És itt a kép:
 
és itt a dal maga
Remélem  másoknak is tetszeni fog. Az csak hab a tortán, hogy pont ez a filmrészlet van a videón. Nagyon szerettem ezt a filmet.

2014. február 18., kedd

Cewe247.kihívás

A héten Margó kihívása az volt, hogy legyen a képen erdő vagy kert fákkal,madárral és valamilyen idézettel.Persze az eredeti oldal nehezen lenne utánozható, igazán finom mint egy lehellet.

Szeretem a fákat és a madarakat is. Megsirattam most télen egy kedves fámnak a kivágását a szomszédban, dehát életveszélyes volt. Amióta itt lakunk /36 éve/ figyeltem a lakóit. Volt itt sárgarigótól kezdve fakopáncsig minden. Most csak remélem, hogy, a közelben választanak nyári szállást. Itt lehetnének mindjárt a mi hatalmas cseresznyefáink, amik ugyan még csak 25 évesek de már elbírnának néhány fészket. Szóval a heti kihívás. Volt egy fotóm, amin a falu temploma van karácsony előtt havasesőben. Értékelhetetlen maga a kép, de én ma is érzem azt a hangulatot, amikor csináltam. Nem dobtam ki és most eljött az ő ideje.

A vers Kányádi Sándortól való, egyi kedvencem. Álljon itt teljes terjedelmében, mert annyira szép, hátha másnak is megtetszik.

Valaki jár a fák hegyén
   
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem


Ehhez nincs mit hozzátenni.

2014. február 12., szerda

Cewe 246.kihívás

Megint nagy bajban voltam, mert egyrészt lusta vagyok, mint a föld az ilyen finom technikai feladatokhoz, másrészt nincsenek fantasy elemeim, mert nem annyira művelem ezt a stílust.
Sokszor csodálkozom azon, hogy pici gyerekek fotóját valaki bevágja egy olyan fantasy háttérbe, mint egy sötét erdő.Ilyenkor a hideg is kiráz. Persze - De gustibus non est disputandum-mondja a művelt magyar, akiből egyre kevesebb van.
Mindenesetre én egy idegent kevertem bele ebbe a sejtelmes őszi tájba .


2014. február 5., szerda

Gyula télen

Réges rég nem voltam Gyulán, igazából úgy 39 éve, amikor is itt voltunk nászúton.
Hát érdekes így visszagondolni arra a nyaralásra, Kocsi nélkül, pénz nélkül..... szóval másképp.

Most a Hotel Gyulában voltunk, mindenkinek ajánlom. Főként azoknak, akik nem fogyóznak, mert remek a konyhájuk. Vagy a szakácsuk. Nekem sikerült a kín keservesen leadott karácsonyi kilóimat visszaszedni, pedig mindig salátás tányérba szedtem a főfogást is. Ez nem lett volna rossz megoldás-nem saját találmány-ha nem megyek a kis tányérral kétszer. Ez van.
Nem volt szerencsém a fényviszonyokkal, egész héten bazi nagy volt a szürkeség. Azért fotóztam. Ime:



A legfrisebb képek kapóra jöttek, éppen a szürkesége miatt választottam az Almássy kastély képét a heti Cewe kihívásra. Ugyanis olyat kellett csinálni, amilyet nem szoktunk. Nos én a legkevésbé a minimál stílust kedvelem és művelem. Az biztos, hogy aki minimálban szépet alkot, az nagyon tud.
Az életben híve vagyok a kevesebb több mondásnak, de a scrapbookban kárpótolom magam.
A heti kihívásra ezt készítettem:
A vers egyik kedvencem, sajnos jellemző is rám.

2014. január 30., csütörtök

Freebie

Telelés alatt született ez a kis freebie. Fogadjátok szeretettel.

Látszik, hogy nőnek az unokák......

Igen, ebből adódik, hogy újra tudok egy kicsit scrapbookozni. Na meg abból, hogy tél van és mostmár hó is.
Eddig is figyelemmel kísértem a Cewe oldalát, mert mindig tanultam valami újat, amit majd ki tudja mikor, de még felhasználok. Mostanában már egyszer-egyszer oldalt is csinálok.
Ez volt a múlt heti:

A feladat az volt, hogy  jókívánságot fogalmazzunk meg.Tudom, hogy sokan nem szeretik a  Valentin-napot, mert valami idegen, nyálas ünnepnek tartják, ami csak a kereskedőknek jó.
Na de ki mondta, hogy Valentin napon venni kell valamit ?  Gondolom vacsorázni csak kell és akkor lehet egy kicsit romantikusabbá tenni az estét esetleg akár egy melegszendviccsel is a szokásos hideg
vacsora helyett néhány gyertyával. És fogadom, hogy egy normális pasi se megy tönkre egy szál virágtól. Na mindegy, szerintem minden alkalmat meg kell ragadni, hogy elmondjuk a másiknak szeretlek.

A heti feladat nagyon nehéznek tűnt és az is volt. Képregényt kellett csinálni. Nem csak technikailag
munkás, de ehhez valamiféle sorozat fotóra kellett szert tenni. Szerencsére , ha nem is én csináltam, de hozzájutottam ehhez a sorozathoz, amin a legkisebb unokám flörtöl a kis barátjával egy játszóházban.