Egy korai karácsonyi freebie

Mivel megint hosszabb időre eltűnök, és karácsony előtt már nem valószínű, hogy ráérek,szeretnék egy kis karácsonyi freebie-vel kedveskedni azoknak, akik még idetévednek.

Ha tetszik itt találod. A karácsonyi tasakok tutorialját Gunhild Storeide ,-kedvenc designerem,- blogján találtam.
Remélem tudjátok használni.

Őszi képek

Régen volt már ilyen szép őszünk. talán a természet kárpótolni akar bennünket a sok egyéb gond miatt.
A képeket a Bajor NemzetiParkban csináltam a Grosse Arbersee és a Kleine Arbersee mellett.

Emlékezés halottainkra

Csendben, ezzel az általam készített képeslappal emlékezem a halottaimra. Holnap este mindenkiért egy-egy mécsest gyújtok  az ablakomba. 

Októberi mélabú...........

Mint korábban már írtam egyszer, nagy kedvencem Varró Dániel. Találtam egy olyan versét ami a mostani esős időkre éppen jó.

ŐSZI SZONETT                                                   Varró Dániel

Fölkél a nap, az asztalon fanyúl.
Várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,
de október van, nyirkos és sötét,
az Úr kihörpölé arany sörét.

Arany sörét kihörpölé az Úr,
várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,
de október van, undok és vizes,
az asztalon fanyúl, leszáll az est.

Leszáll az est, az asztalon levél,
azt írja, vártalak, hova levél?
Várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,

az asztalon pohár, levél, fanyúl.
Október van, se fény, se árpalé,
arany sörét az Úr kihörpölé

És hozzá egy mai fotó.

Kicsit megkésve érkeztem BEEDEE blogjához, ahol egy csodálatos freebie várt.
A többiek már frissebbek voltak, mert jó néhány klassz oldal született belőle.
Nekem tetszik a stílusa, ajánlom Nektek is ha még nem láttátok. http://beedeescrap.blogspot.com/2011/10/little-piece-of-blue-freebie.html.
Én ez az oldalt csináltam, imádtam a kékjeit. Biztosan fel fogom használni a többit is szép lassan. Köszi mégegyszer !

Visszajöttem.......

Vége a nyárnak és az utazgatásoknak is, legalábbis egyelőre.
Hoztam Nektek egy aranyos történetet, aminek Tolmezzo-ban voltam szemtanúja.
Ezen a szép szeptemberi vasárnapon Tolmezzo-ban  jótékonysági vásárt rendeztek a városka főterén. Volt ott a világon minden , a gyerekek a saját kis játékaikat árulták, de voltak akik saját sütésű gyümölcstortát hoztak. A tér sarkában zene szólt, hát oda-mentünk mi is. Akkor kezdett el egy fiatal pár argentín tangót táncolni:

Nagyon szépen táncoltak, de nekem inkább ez az idős hölgy tűnt fel a tér sarkában 

aki szemmel láthatólag nagyon élvezte az előadást:

És akkor megtörtént a csoda. Először nem is értettem mi van. Valaki odament a műsorvezetőhöz és ő valami olyasmit mondott, hogy itt van körünkben valaki, aki korábban a városka valcerkirálynője volt, és azt kéri tisztelje meg egy tánc erejéig. Odament és felkérte ezt a kopott ruhás, befáslizott lábú öreg nénit, aki egyetlen pillanat alatt szállt vissza évtizedeket az időben.

A keringő hangjai betöltötték az egész főteret, halálos csend volt. Amikor elhallgatott a zene és meghajoltak, jó olasz szokás szerint bolydult fel a főtér, csak úgy zengett a taps és a bravo, bravo!
Nem tudom másokat is ennyire megérintett-e ez az eset, de abban biztos vagyok ennek az idős embernek nagyon nagy örömet szereztek.
El tudjátok ezt képzelni nálunk?

Kicsit késett a vonatom......

de igazoltan voltam távol. Annak ellenére, hogy időzítettem a bejegyzést nem jelent meg , valamit elcsináltam,vagy nem csináltam meg rendesen, sajnálom. Remélem, azért meg fogjátok találni mindannyian.
Már reggel korán el kellett indulnunk, mert az ország másik felében volt az unokánk keresztelője.
Este csak 6 óra után hazaérve  vettem észre, hogy nem jelent meg a bejegyzésem. Azóta, azért kaptam néhány kedves kommentet, ami azt jelenti, a kitartóbbak visszajöttek. Köszönöm mindenkinek !
Tessék itt a bizonyíték, a drága gyermek beöltözve a nagymamival:

Egy érdekes dolog történt, a keresztelőn túl. Az ünnepi ebédet egy közeli étteremben rendeltük, meg, ahol rajtunk kívül egy másik társaság egy 50 éves házassági évfordulót ünnepelt. Mint minden ilyenfajta ebéden marad jócskán a tálakon és ezt a vendéglátó becsomagoltatja, majd  szétosztja a vendégeknek, hogy éhen ne haljanak hazáig. Amikor Pestre értünk észrevettük, hogy egyikünk sem hozta el a két tálcányi sültet.
 Ahogy egymáson keresgéljük, mondja a  nagypapa, ő látta, hogy a másik társaság azt is elvitte. No ebben maradtunk. Mi hazajöttünk, és éppen befejeztük a vacsit, amikor szól a férjem mobilja. A z 50 éves házasságát ünneplő hölgy telefonált, szégyenkezve, kérte az elnézést, hogy most vették észre , miszerint a két tálca nem az övék. Kérdezi, hova hozhatják ? Hol lakunk ? 
A férjem nevetve mondta, hogy mintegy 350 km-nyire. Jó étvágyat kívántunk, és még 50 évet.
Ezt csak azért írtam le, hogy lássátok ilyen is van. Ez a hölgy nem átallotta kinyomozni a férjem telefonszámát, és felhívni ismeretlenül, nem tudva, nem-e egy bunkó fogja letolni a tévedésért. Jó érzéssel feküdtem le. Szóval így is lehetne élni ?!