Kertünk virágai

Na végre itt a jó idő, ha néáha esik is, de már élvezhető a kert. Igaz a jövő hét állítólag megint hideg lesz. Addig is megörökítettem néhány most nyíló virágot.

No és a virágok őre Zeusz.

Cewe 53.kihívás

Nagyon klassz megint a kihívás. Először szokás szerint egyetlen gondolatom sem volt, csak néztem ki a fejemből. Egy nyaralás ami álmaid netovábbja.
Már egyszer év elején szó volt az álomutazásról és akkor én Afrikát választottam, most sem tennék másként.
Fogalmam sincs eljutok-e valaha Afrikába,- soha ne mond, hogy soha,-de még nem tettem le erről a tervemről. Legrosszabb esetben megveszem a Serengeti Nemzeti Parkról szóló filmet. Nagyon szeretem az állatokat.

Micsoda jó képeket lehetne csinálni.  No mindegy, egyelőre csak ez van, kölcsön fotó a netről /Pocok néven töltötték fel/ Mörjike háttér oldala, misshoney-cherie kerete,és természetesen én a nagy /fotó/vadász.

Miért voltunk kevesen a pedagógusnapi kihíváson...

Érdekes, de én is néha elgondolkodom azon, hogy egy-egy kihívás,-bár olyan nagyszerűnek tűnik,- mégis valahogy elvetél. Szeretném leszögezni, hogy nagyon régóta nincs kapcsolatom pedagógusokkal közvetlenül, mivel felnőtt gyerekeim vannak. Nem is tudom megítélni, hogy a mostaniak milyenek, de túl sok jó emlékem nekem sincs az iskoláimról, annak ellenére, hogy  17 évet húztam le egyhuzamban oktatási intézményekben.
Én egész eddig azt hittem, hogy az olyan lélekelemző tulajdonságokkal, empátiás készséggel és a gyermekek iránti szeretettel megáldott tanarak csak az amerikai álom filmekben vannak.
Nálunk a gyerekek arra lettek nevelve, hogy a tanárnak mindig igaza van, a kritizálás nem az ő dolga. Előttük mi sem beszéltünk az iskolai problémákról. De akadt mindkét gyerekem életében olyan pedagógus akit szívesen kérdőre vontam volna, nem tettem, mert a faluban csak egy iskola van.  Egyszóval csak azt akarom kihozni az egészből, kevés az olyan tanár mint a Repűlő osztály dr Justus-a, a szerencséseknek talán mégis sikerült kifogni.
Ezt bizonyítja az a néhány oldal, ami mégis megszületett itt

Cewe 52.kihívás

Ezen a héten a közelgő Pedagógusnap alkalmából a kihívás egy régi kedvenc tanár vagy tanárnő megörökítése volt. Ennek kapcsán elgondolkodtam azon, vajon nekem volt-e olyan tanárom, akire olyan nagy szeretettel emlékeznék, mint a többiek. Nem, nem hiszem. De azért eszembe jutott valaki. Valaki, aki nem is volt igazán tanárom, hiszen csak magánórákat adott, -valamikor még időszámításunk előtt,- németből.
Egyszóval Viki Néni, aki igazándiból egy baronessz volt, és finom volt és törékeny mint egy meisseni porcelán.
Pici hófehér kontyos igaz úriasszony. Mindig feketében, fehér csipkegallérral. Még ma is tudom a Fuchs du hast die Ganz gestohlen............vagy az Oh Tannenbaum-ot, pedig lassan ötven éve volt. Tőle hallottam először Goethe versét , A vándor éji dalát vagy Heine A kesztyű-jét. 
Nehéz élete lehetett akkor, egy pici  szobája volt csak. A szoba falán egy homályos sarokban ott lógott a falon a régi kastélyuk kopottas fotója. Mindig lopva nézegettem, és elképzeltem, hogy valamikor ott lakott, és akkor nem értettem, hogy most meg miért itt.                                                                                                           Na mindegy, szomorú történet, és ma már tudom sok ilyen Viki Néni volt, aki fillérekért hülye gyerekekből próbált valamit kihozni. Tisztelegve az emlékének álljon itt az oldal, amin sajnos csak én vagyok abban az időben. Gunhild Storeide, Mörjike, misshoney_cherie elemeit használtam fel.

Bogitól kaptam........

Bogi felajánlott az "elfekvőjéből" német nyelvű nagyon klassz cetliket. Hát én azonnal lecsaptam rá, már annál is inkább, mert tanulok jelenleg is németül / már 50 éve/ és sokat járunk német nyelvterületre, ahol csodás képeket lehet csinálni és néha nekem is sikerül. A tavalyi nyaralási képeink albumához éppen ezek hiányoztak.
Köszönöm Bogi. Itt mutatok két felhasználást.

A többit egyelőre elraktam, az idén is megyünk.

Mörjike az utolsó körben....

Igazán szép freebie-t csinált Ági. Először csak azért drukkoltam, mert nagyon szimpinek tűnt , amennyire valakit így meg lehet ítélni. No de gyerekek mellett... és azután egyre szebbek.....Egyszóval nemcsak szimpi, de úgy tűnik igazán tehetséges. Azt hiszem erre mondják van stílusa. remélem sikerül Neki az utolsó beválasztás is. Megérdemli. Én ezt csináltam:

Cewe Anyák-napi kihívás

Ezen a héten Anyák-napi kihívás volt."Úgy szeretném meghálálni...." címmel. Szebbnél szebb oldalak születtek, mint mindig. Először nem is akartam csinálni oldalt, mivel én már sohasem tudom meghálálni. De azért csak csináltam: